Ugye mindenki jól emlékszik azokra a jófajta menzás főzelékekre?
Sok rántás között úszkáló fonnyadt zöldbabok, ugyanez tejföllel megtuningolva és a zöldbabot a krumpli, vagy a cukorborsó váltakozó kettőse helyettesíti.
Bár megmondom őszintén én szerettem! Még a kevés hústartalmú, hozzáadott fasírtot is! Puha, ropogós héjú, fehér kenyérrel!
Mindenki ezt ette, nem nagyon ismertünk mást.
Persze nyáron ettünk tökfőzeléket is sok kaporral. Akkor azt mondtuk, hogy az jó kis diétás, mert azt csak behabartuk, nem készítettünk hozzá rántást!
Dehogy volt az diétás! De a tudat, hogy jót teszünk, mert jót eszünk, mennyi érzéssé vált.
A mai, modern konyha azonban sok kifogásolnivalót talál a nagyikáink, anyukáink által alkalmazott sűrítési technikákban.
Inkább preferálják az alternatív sűrítési technikákat, a tejszínnel, tojás sárgájával történő “főzelékesítéseket”.
Nagyon jól lehet krumplival sűríteni. A fővő zöldségekhez magasabb keményítőtartalommal bíró krumpli segít megteremteni a főzelék jellegzetes állagát, főleg akkor, ha a kész főzelék egy részét botmixerrel krémesítjük.Ezzel a – botmixerrel krémesítő – technikával készített főzelékeknél akár el is tekinthetünk a krumpli hozzáadásától és önmagával való sűrítés lehetőségét használjuk ki.
Másik jól bevált technika a keményítővel történő sűrítés. Ilyenkor az ételhez csak hozzáadjuk, majd csomómentesen elkeverjük a keményítőt.
Az egészséges sűrítési módok közé tartozik még a burgonyapehellyel vagy zabpehellyel történő sűrítés.
Én három újragondolt főzeléket ajánlok a figyelmükbe, amit el is készítettem.
A főszereplők: kelkáposzta, és a vörös lencse.